A Balaton északi partján, a Királykút vadregényes völgyének kapujában fekszik. Közvetlen szomszédai: Paloznak, Felsőörs és Alsóörs. Nyugaton az Öreg-hegy és a Kis-hegy szőlőkertes karéja övezi, innen gyönyörű kilátás nyílik a Balatonra. A két hegy között a Séd vize - évszázadokon keresztül - több malom kerekét forgatta. Ezt a részt ma is Malomvölgynek nevezik.
A község határának legtávolabbi 1951-ben, murvabányászás közben, a régészek őskori festékbányát találtak, mely 75-85 ezer évre datálható, így az emberiség történetének egyik legősibb festékbányájának tartják. A település túlnyomó részén vörös permi homokkő van, mely helyenként a felszínen is látható. Foltokban felső-pannónia agyag és homok is található. Időjárásban az északnyugati szél az irányadó, az évi középhőmérséklet 8-11 0C a nyári napok száma 60-65 (maximum 25 0C).
Az említett festékbánya azt bizonyítja, hogy az ősember megtelepedett itt. A feltárás közben előkerült, szarvasagancsból készített szerszámok a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban találhatók. A bauxitos vörös agyagot kultikus célra és mindennapi díszítésre használták.
A római korban lakott terület volt: ékszereket, téglasírokat találtak a környéken. Határában népvándorlási sírokat is feltártak. Az első írásos emlék 1138-ból való, ahol Luas néven, 1171-ben Luos, 1323-ban Loas írásmóddal található. A magyar ló állatnévnek a valamivel való ellátottságát, vagy foglalkozást jelölő -s képzős származékából keletkezett. A török háború alatt csaknem teljesen elnéptelenedett.
1770-ben a fő megélhetési forrás a szőlőművelés, a nádvágás és a halászat volt.
